Vasárnap reggel hajnali tízkor már menetkészen álltam nagy karikákkal a szemem alatt, és vártam helyi barátainkat, hogy elmenjünk a vianai forgatagba és megnézzük a hagyományos farsangi felvonulást.
Viana do Boloban az a szokás, hogy farsang szombatján este mindenkit jól megdobálnak liszttel. Ennek jól látható maradványait láthattuk mi is a házak falán és az utcákon. Pár szemétkupacból ítélve nagyot buliztak is az emberek az éjszaka. Vasárnap reggel viszont a falu összes lakója, kivétel nélkül, felvette a házi készítésű hatalmas fa-bőr dobját, vagy a kapa fejét és beállt két oszlopba, majd a BOTEIROS–ok kíséretében, a farsang ritmusára csapatokban végig vonult a menet a falun. Minden csoportnak megvan a maga saját ritmusa és olyan hangos, hogy a hallgatóság is e ritmus szerint kezd lüktetni. A legszenvedélyesebb farsangoló fiúk, lányok, asszonyok, férfiak teljes erővel verik az ütővel a dobjukat, így a felvonulás végére az összes bütykükről leverik a bőrt és jól összevérezik a dobon feszülő bőrhártyát. Így sokkal látványosabb és fájdalmasabb, van mit mesélni még hetekig az orvosnál és a kocsmában. No, de, nem az egész falu ontja a vérét a karneválért, manapság a kesztyű, ott is divatba jött. A több mint két órás felvonulást ingyen-ebéd zárta. A főtéren sültkolbászt, bordás-kolbászt, kenyeret és bort osztottak. Igen, bordás-kolbász, nem kell mit csodálkozni! Ez egy olyan galíciai kolbász, amibe beletöltik a feldarabolt bordás húst, rendesen piros színe van az őrölt piros paprikától, ízre is finom, de valljuk be, az egész inkább csontos, mint húsos, én ezért inkább a sima sültkolbászból repetáztam kétszer.
Boteiros: a legdíszesebb viselet, amit a környéken találhat az ember, hatalmas fejdísz, rengeteg színnel, a derékon kolompok, a kézben az ostor, amit csattogtatnak, hogy helyet csináljanak a dobosoknak és megijesszék a népet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése