A galíciai farsang: "férfiak csütörtöke"


Vízkeresztkor kezdődött az "ereszd el a hajam". Megjöttek a galíciai Ourensebe a Három Királyok. A gyerekek sikongattak, a tömeg sorfalat állt az utcák mentén, a kocsikaravánokról Gáspár, Menyhért és Boldizsár szórta a cukorkát, amit a nép kapdosott birkamód. Örömünnep a javából. A város díszbe öltözött, önfeledt móka és göndör kacagás gurult végig a városon. Kezdődik a farsang! Már az egész város erről beszél!

Január hatodika után a Három Királyok hazamentek és magukkal vitték a maradék karácsonyi ajándékokat a boltok polcairól, így történhetett meg az, hogy a megüresedő helyeket még nem a Valentin napi szivecskék, de még nem is a csokinyulak, hanem a káprázatosabbnál félelmetesebb farsangi jelmezek, fejdíszek, parókák, maskarák, műhajak, műszakállak, műfogak árasztották el. Az üzletekben vásárlók tömege hömpölygött, akik nem csak a gyerekek számára vásároltak. Nők és férfiak, fiatalok és idősek megszállottan keresték lelkük torz vagy épp pontos mását a jelmezek között.

Amolyan bolondokházához kezdett hasonlítani Ourense az őrült-jelmezeket próbáló izgatott vásárlókkal. 

A hagyomány a farsang férfinapja egy nagyon jó alapot ad arra, hogy a férfiak csapatostul járják a bárokat, és manapság akár már férfi ruhába öltözött nők is bekerülhetnek a bárokba. A "férfiak csütörtöke" ("xoves de compadres") eredete a nemek közötti küzdelem ősi rítusából származik, amelyben a lányok megpróbáltak felülkerekedni az őket elnyomó fiúkon, ezért a fiúkat jelképező bábukat készítettek, amiket aztán megpróbáltak elégetni. Ezt a fiúk persze nem hagyhatták. Ilyenkor a gyerekek vidáman kergetőznek a város főterén, mindenki nagyokat eszik-iszik és igén jól érzi magát.

Azt hiszem ezt a helyi mentalitást  a merev emberek számára tanítani kellene, legfőképp a sírva vigadó magyarok  számára.



Megjegyzések