Peru - Arequipa

UTAZÁS PERUBAN

Miami – Lima – Pisco – Ica – Huacachina – Nazca – Arequipa – Cuzco – Machu Picchu – Aguas Calientes – Cuzco – Lima – Miami

„Amerre a kondor is jár"

Arequipa, 2002. november 11.

Kicsit fáradtan szálltunk le a buszról, kerülgetett a fejfájás, émelygés a magasság, és az előző napi Nazca-i repkedés miatt, de alig vártuk már, hogy lássuk a várost. Az első dolgunk mégiscsak az volt, hogy megvegyük a jegyeket az esti cuzcoi járatra, így megint spórolunk egy napot. Találtunk is nyolcórási indulással a Cruz de Sur-nál. Átpakoltuk a csomagjainkat a másik busz megállójába, ahol ingyen megőrizték azokat az indulásig.

Vettünk reggelit, és kalandra fel, taxiba ültünk, és elvitettük magunkat a Szent Katalin Kolostorhoz, amit 1580-ban alapították a spanyolok. Nem fogadtunk idegenvezetőt, hanem csak elindultunk a magunk útján. Bár a főtéren, mindenek előtt megittunk egy kokateát, de az előre beharangozott jótékony hatását még nem éreztük.

A kolostor maga volt a csoda! Vörös és kék falak, mindenütt muskátli, csend, nyugalom. Majd két órát töltöttünk el úgy ott, hogy nézelődtünk, beszélgettünk, és szinte észre sem vettük az idő múlását. A kalandnak viszont folytatódnia kellett, így felkerekedtünk és átmentünk a kolostorral szembeni "Museo Santuarios Andinos" múzeumba, ahol Juanita múmiáját őrzik.

 (https://hu.wikipedia.org/wiki/Juanita )

A múmialátogatást egy 45 perces fim előzött meg. Egy kis terembe kísérték az összeverődött csoportot, leültünk a kényelmes székekbe, besötétítettek. Ez nálam egyenlő volt az altató esti mesével, bár még délelőtt volt a javában. Igazi jó gyerek módjára, végigaludtam szinte az egész dokumentumfilmet. Pedig igazán érdekes lehetett! Mire kipihentem magam, végigvezetettek bennünket a múzeum kicsiny termein, és végül vethettünk mi is egy pillantást Juanita hercegnőre.

Elbúcsúzva Juanitától, jól megéheztünk és elmentünk keresni egy éttermet, ahol adnak három Solért menüt. Találtunk is egyet a kolostor mögötti kis utcában, ahol nagyon finoman is főztek. Aztán meg csak úgy, nyugodtan, teli hassal, nekiindultunk a városnak, boltokat és árusokat jártunk, alkudtunk, vásároltunk. Megnéztünk még egy templomot a főtér közelében, sütiztünk egy pékség - cukrászda lépcsőjén. Késő délután lett, mire kivásároltuk és kinézelődtük magunkat. Visszaértünk a főtérre és beültünk vacsorázni egy hangulatos helyre. A szomszédos asztalnál muzsikusok zenélték az El Condor Pasa-t, és szívünk megtelt örömmel és hálával.

Közeledett a busz indulási ideje, úgyhogy fogtunk egy taxit a Terrapuertora. A busztársaságnál be kellett fizettünk az illetéket, becsekkolunk a fedélzetre, majd jött a meglepetés, mert sem a lábunkat nem tudtuk kinyújtani, sem az ülést nem tudtuk hátrahajtani, mintha valami szűkre szabott fapados járaton lettünk volna. Igaz itt kaptunk plusz vacsorát, de ez nem nagyon vigasztalt. Ha hússzor nem ébredtünk fel az éjszaka, akkor egyszer sem. A nyakunk beállt, a lábaink elgémberedtek, a fenekünk kockásra váltott, a sötétben nem láttunk semmit, és alig vártuk, hogy megérkezzünk Cuzcoba.