Új-Zéland - Christchurch

Hű társam az úton.


Előzmény:
Eljutottam Ausztráliáig 2015. januárjának végén. Úgy voltam vele, bárhogyan is végződjön az utazásom, bármeddig is tartson, nem szeretnék úgy hazatérni, hogy nem láttam a zöld szigetet és a birkákat. Ennyi elvárásom is volt Új-Zélanddal kapcsolatban: zöld és sok a birka, mert másból nem készültem. Adtam magamnak 3 hetet, majd meglátom és megtapasztalom saját szememmel milyen is valójában. Ennyi felkészültséggel és ismerettel, egy útlevéllel, egy bankkártyával és egy 10 kg-mos kis hátizsákkal indultam el Sydneyből Christchurchbe.

Christchurch, 2015. február 26.

A késő éjszakai érkezést követően a Point Break Backpackers többágyas, már üres szobájában találtam magam.

Megkérdeztem, hogy van-e szálláshelyük a következő éjszakára, de a válasz egy határozott NEM volt. Akkor fel is ébredtem és kávé sem kellett hozzá.  Már 11 óra is elmúlt, ott vagyok a világ végén, nincs szállásom, sőt Christchurchben sincs túl sok szállás már elfogadható áron egy épp folyó krikett világbajnokság (https://en.wikipedia.org/wiki/2015_Cricket_World_Cup ) miatt. Gondoltam csapódok emberekhez, de mire észhez kaptam, már sehol sem volt senki.

Az indulásom előtti napon barátaimtól kaptam egy Új-Zéland - útikönyvet, amit a repülőgépen forgattam egy kicsit két nagy alvás között. Megnéztem a térképet, melyik város merre van, és én azokhoz képest hová kerülök, a déli sziget legnagyobb és a képek alapján legszebb városába.

Dél volt mire felkerekedtem, és elindultam ennivalót szerezni, sétáltam az óceánparton, majd elindultam meghódítani a csodás belvárost és keresni valamilyen alternatívát a szállásra/közlekedésre.

A belvárost nem találtam. Nézelődtem jobbra, nézelődtem balra, csak konténerek álltak minden irányban, néhol romos és romosabb házak, mintha háború után kezdődne az új élet. Aztán bevillant, ilyen lehet a táj földrengés után. Erre meg is pillantottam az egyik "földrengés múzeum" - konténert.  Minden szép belvárosi utcarész, amit az útkönyvben láttam megsemmisült. (https://en.wikipedia.org/wiki/2011_Christchurch_earthquake )

Így utólag, nem ártott volna kicsit jobban rákészülnöm az utazásra.

A turista - információs konténerben, amely a rendőrség konténere mellett volt, megtudtam, hogy Új-Zélandon a jobbára a könyvtárakban lehet internetezni. Ekkorra már körvonalazódott bennem, hogy nem nagyon lesz más választásom, szállás híján, minthogy bérelek egy kis autót, megtanulok gyorsan a jobb oldalon vezetni, keresek egy bevásárlóközpontot, veszek sátrat és hálózsákot és felfedezem magamnak a déli szigetet.

Így is tettem, találtam könyvtárat, ahol tudtam interneten böngészni, találtam egy céget (https://www.hirecar.co.nz/christchurch.html)  és február 26. - március 19. közöttre béreltem egy autót online, majd tömegközlekedéssel megkerestem a telephelyet, átvettem a kocsit, a parkolóban megtanultam vezetni, és már a forgalomban voltam, kerestem a sátor-lelőhelyet. A túlélési ösztön azért sok mindenre képes.