Esti mese

UTAZÁS A SZAVAK SZÁRNYÁN

Egyszer volt, hol volt, hol meg nem volt, volt egy lány,  aki göndör angyalhajjal, éles ésszel és sok merészséggel jött a világra. Ő volt a legjobb focista az utcában, ő volt Ivica is, országos horvát nyelv bajnok, a táborszépe, ugráló reklámarc a kanapén, tévésztár, hírhedt szókimondó, híres fáklya táncos, szorgalmas közszolga, mindent megoldó munkatárs, állampolgársági esküt felolvasó konzul, hős szerelmes, szomorú asszony, vidám testvér.

Eljött az este, a fáradtság rátelepedett szemhéjára, ami puhán lecsukódott gyönyörű arcára. Aznap álmot látott, ami nem hasonlított az eddigi álmaihoz; egy réten sétált, ahol találkozott egy vakító fényességgel. Ez a fényesség közeledett felé, teljesen beborította. A szeretet átölelte, és a fényben egy Angyal szólította meg:

Szervusz! Ugye érzed, mily szeretettel vigyázom az utad, hisz gyakran láthattál, ott voltam minden mosolyodban, minden könnycseppedben. Ott voltam minden sikeredben és minden kudarcodban. Ott voltam és ott leszek Neked mindig, hogy tudd, nem vagy egyedül. Isten gyönyörű életet tervezett meg Neked, használd ki minden pillanatát, és engedd meg, hogy megtörténjen. Bocsáss meg magadnak. Bocsáss meg embertársaidnak. Adj minél több szeretetet magadnak. Bármilyen érzés is van benned, engedd meg magadnak, hogy érezz, de tudd, az érzés nem Te vagy. Szeretet és békesség töltse ki a szíved, és boldogságban élj míg világ a világ.

Álmodj szépeket, jó  éjszakát!



Inspirálva: