Lélekgyógyító

Arambol, vagy ahogyan a helyiek mondják KisMoszkva

Az énekes a két dal között megszólalt: "...minden világutazó egyszer az életben eljut Goába..." - s ekkor megdobbant a szívem. India nem volt a bakancslistámon. Táncolni nem India miatt mentem, hanem a tánc miatt menten Indiába, nem kevés előítélettel és pár fogadalommal: egy kutyához sem fogok hozzáérni, nem mosok fogat csapvízzel, sőt, még tusoláskor, hajmosáskor is vigyázok, hogy még véletlenül se kerüljön csapvíz a szám környékére.

Több átszállással, fáradtan, mégis izgatottan érkezem meg Goa repterére. Mikor kimentem a friss levegőre, odaszaladt hozzám egy gyönyörű kutya, akit azonnal megsimogattam, eszembe sem jutott a fogadalmam, sőt a szállásomhoz érve automatikusan letusoltam, és fogat mostam, és gyorsan aludtam pár órát. Nevetve ébredtem, mert ráébredtem, hogy minden fogadalmamat azonnal meg is szegtem. Ott és akkor belazultam, elöntött a HÁLA és velem maradt.

Indiához napról napra kerültem közelebb, túl a szeméten, túl a kaotikus forgalmon, túl az "élménykombinát" tengerparton, ott voltak a nyitott, tiszta szívű, szép lelkű emberek, a dzsungel gyönyörű élőlényei, a famatuzsálemek, a csendesen hullámzó tenger, a felhőtlen égbolt, a kellemes meleg.

Lélekgyógyító.