GALÍCIAI EMLÉK-KARC
A Coruña felett befelhősödött az ég. Hiába a nyár közepén voltunk, a strandoláshoz hideg lett, a sétányon sétáltam egy ideig, majd leültem a parton. Az óceán látványával nem tudok betelni. Csodaszép! A sziklákhoz verődtek a hullámok, fehér hab
tajtékzott, fújt a szél, a nap már alacsonyan járt.
Igazából mit is lehet órákon keresztül
nézni az óceánon? A vizet, annak hatalmas erejét, a köveket, a napot, a
vitorlázó madarak tökéletes tartását? Talán semmi különöset és mégis mindent
egyszerre, az életet, s annak vizes megnyilvánulását. Élveztem. Sós párát lélegeztem. Eltűnt a
külvilág, eltűnt a sétány az emberekkel és a lelkem eggyé vált a végtelen
vízzel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése