Alig vártam a hétvégi allarízi Empanada Fesztivált,
amit minden újság kétnaposnak írt. A galíciai empanadáról nem lehet elégszer szólni!
Nekem akkor ízlik a legjobban, ha még langyos. A spanyolok töltött tésztája,
olyan, mintha a készülő pizzát a feltéttel egy másik
pizzatésztával letakarnánk és a feltétet tölteléknek neveznénk. (Az olaszok calzone-ja más, ott a pizzát feltétestől ketté hajtják, az empanada nagy kerek marad.) Kemencében
sütik az igazit. Egyébként hidegen is eszik. Minden esetre nagy reményekkel
indultam.
Az ourensei helyi újságból tájékozódtam a buszmenetrendet illetően. A menetrend szerinti időre és helyre kigyalogoltam a
buszpályaudvarra. A negyed órás séta alatt már az empanadákról álmodoztam. A
pályaudvaron, a buszokat üzemeltető cégek kis bodegái közt megtaláltam a nekem
valót, és szerettem volna megvenni a jegyemet. A jegyárus közölte velem, hogy a
járat nem létezik. Ránéztem az iroda ablakára kiragasztott menetrendre, ahol
viszont még mindig szerepelt a járat. Ilyenkor döntse el az ember, hogy minek és kinek is higgyen egyáltalán.
Az első utam a turista-irodába
vezetett, hogy beszerezzek pár tájékoztató anyagot a rendezvényről. Miután
belépem a helységbe, és körbepillantottam, az irodavezető tájékoztatott, hogy
nem nyúlhatok semmihez, és minden csak az ő engedélyével nézhető meg, az információs
füzetek, szórólapok nem elvihetők. A fesztiválról pedig nem akart tájékoztatást
adni. Érdekes. Elgyalogoltam a folyó melletti
rendezvény területre, ahol már a sátrak fel voltak állítva, de mégis az egész
kongott az ürességtől. Hol vannak az emberek? Hol vannak az empanadák? Miért
hirdetik meg két naposra a rendezvényt, ha csak a második napon rendezik meg?
Elég sok kérdésre nem tudtam választ adni. Sétáltam egyet a városkában, se
bikák, se empanadák, csak múltidéző környezet. Nem csoda, hogy itt forgatták a „La lengua de las mariposas”-t (magyarul: "A pillangók nyelve", a hivatalos fordítás szerint: "Hogyan beszélnek a lepkék?" című spanyol filmdrámát 1999-ből, amit ezúton is ajánlok mindenki figyelmébe!).
Este megtudtam, hogy a fél
környék Xinzo de Limiába ment, egy kelta-római maskarás történelmi fesztiválra,
és mivel közel van a két hely egymáshoz, ma az emberek inkább Xinzoban
buliznak. Hát én ezért maradtam hoppon, előbb akartam enni, mint csatázni!
Viva España! Itt megtanulja az
ember a nyugodtságot, máskülönben létezni sem tudna. Ha nem jön össze valami
ma, MAÑANA talán…
2004. augusztus 22.
Empanada Fesztivál - újratöltve
Festa da Empanada de Allaríz
Mikor elmeséltem egy helyi barátomnak a
legfrissebb fesztiválos élményemet, beültetett a kocsijába és megmutatta, hogy
milyen is az igazi Empanada Fesztivál. Így hát eljutottam Allarízba még
egyszer, láthattam az összes környékbeli pékség standját, megkóstolhattam a
legkülönfélébb töltelékkel készült tésztakülönlegességeket.
A színpadon szólt a zene, az
emberek hatalmas sátrak alatt ettek, és boroztak. Családosok, baráti társaságok
nevetését, beszédét vitte a víz. Kellemes kikapcsolódás volt mindenki számára.
A "Festa da Empanada de Allaríz"-t 1971-ben rendezték meg először, amikor a közösség arra gondolt, hogyan lehetne méltóképpen hazavárni az elvándorolt honfitársaikat.
Viva la Empanada!
A rendezvény hivatalos oldala: https://www.allariz.gal/turismo/evento/festa-da-empanada/
EMPANADA RECEPT
Hozzávalók:
Tészta (1.):
10 evőkanálnyi olaj
(jó, amiben a hagyma kisült)
30 g élesztő (vagy
2 tasak sütőpor)
200 ml meleg víz
600 g búzaliszt (normál)
2 csipet só (7
gramm)
Tészta (2.):
500 g liszt
25 g friss sütőélesztő
160 ml víz
50 ml fehérbor
1 csipet só
olivaolaj
1 tojás (a végén
lekenni a kigyúrt, kinyújtott tésztát, hogy fényes legyen sütés után)
A tésztát gyúrjuk ki, hagyjuk
megkelni, majd nyújtsuk ki, szedjük három felé (két nagy egyforma mennyiség, és
egy kis darab a díszítéshez), az egyik felét helyezzük kör alakú sütőformára
(pl. pizza – lap), vagy nagy kivajazott, kilisztezett tepsibe, úgy hogy a
széleket vissza lehessen hajtani. A tésztára jön a töltelék. A másik
tészta-lappal pedig leborítjuk a tölteléket, a széleket visszahajtjuk, hogy ne
folyjék ki sütés közben a töltelék, díszítjük a maradék tésztával a tetejét.
Tojással megkenjük, és előmelegített sütőbe tesszük, és kisütjük (180 °C, 30-40
perc).
Töltelék (húsos)
8 evőkanál extra
szűz olívaolaj
3 hagyma
200 g főtt
káposzta, (fehér vagy zöld)
200g fehérrépa
1szál kolbász
100 g sonka
100 g sertés fül,
toka, orr, szalonna
Főzzük elő a zöldségeket.
Hámozzuk meg és aprítsuk fel a hagymát. Tegyük a serpenyőbe az olívaolajat,
tegyük bele a hagymát, és közepes lángon süssük, amíg üveges nem lesz. Tegyük
bele a főtt zöldségeket, és a húsokat. Az így elkészített
tölteléket tegyük bele a tésztába.
Töltelék (tonhalas)
500 g hagyma
350 g tonhal
4 evőkanál
paradicsomszósz
őrölt paprika
Extra szűz
olívaolaj
Hámozzuk meg és aprítsuk fel a hagymát.
Tegyük a serpenyőbe az olívaolajat, tegyük bele a hagymát, és közepes lángon
süssük, amíg üveges nem lesz. Ezután adjunk hozzá 1 evőkanál paprikát, és adjuk
hozzá a lecsepegtetett tonhalat, jól keverjük össze. A paradicsomszósszal
keverjük el. Az így elkészített tölteléket tegyük bele a tésztába.
... lehet még tölteni: gombásan, kagylósan, csirkésen, poliposan, zöldségesen...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése