Karnevál Xinzo de Limiában
Xinzo de Limia-ban "pantalla"-nak hívják a farsangi viseletet, a farsangi viseletbe öltözött férfiakat, akik a farsang ideje alatt csoportosan járják a város utcáit, derekukon csengős övvel nagy zajt csapva két kiszárított, felfújt borjúgyomor egymáshoz ütögetésével, ami megadja Xinzo jellegzetes karneváli alaphangját. Fehér ruhában vannak, egy Xinzóra jellemző nagy maszkot és többnyire színes szalagokkal díszített piros köpenyt viselnek, fekete gombos csizmájukon egy kis piros szalag lobog. A karneváli xinzói forgatagban pantallasokat látni mindenfelé, a főtéren egy nagy színpad, ahonnan folyamatosan szól a farsangi zene, az utcákon mindenki jelmezben táncol és nevet.
Ahogy esteledik úgy sűrűsödnek be az utcák, kisebb-nagyobb zenekarok köré tömegek verődnek, akik ritmusos dallamokat csalnak ki a hangszereikből, vannak, akik csak csoportosan dobolnak, és megadják az "Entroido" (farsang) lüktetését. Estére megjelennek a mozgó karavánok, nagy teherautók, amiket átalakítottak hajóvá, diszkóvá, egyiptomi uszállyá, rajtuk hatalmas hangfalakból bömböl a “Baila Moréna”. Minden kocsma ajtaja tárva nyitva, folyik a sör, a bor és a licor café. Fenomenális jelmezparádéban pompáznak az emberek. Az éjszaka alatt csak egy embert láttam jelmez nélkül, épp meg is szólta egy jelmezes – “mi van, az idén nem osztottak jelmezt nálatok?” – erre a jelmeztelen – “dehogynem, én a realitást vettem magamra". Azt mondják, hogy aki a farsang alatt Xinzoba jelmez nélkül megy ki az utcára és a pantallak észreveszik, megragadják, az első bárba becipelik, ahol fizetettnek vele egy kört.
Hajnali öt felé járhatott, mikor átfázva beteltünk a gésák, pillangók, darazsak, majmok, szadó-mazók, használt intimbetétek, coca-colás üvegek, mexikóiak, bohócok, vámpírok, múmiák és társaik színes világával, és hazamentünk aludni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése