Festa dos fachos

2005. január 19.

Castro Caldelas

Festa dos fachos

Minden évben, ezen a napon, Castro Caldelas-ban buliznak a gallegók. Nem hagyhattuk ki mi sem! A "Festa dos fachos" (fáklyák ünnepe) nevű fesztiválra siettünk, hogy még délután, napnyugta előtt odaérjünk.

Ez az egyik legkülönlegesebb gallegó ünnep. Hogy honnan ered? Már senki sem tudja. Vannak, akik azt gondolják, hogy még a kereszténység előtti időkből fennmaradt ősi kelta nap-rítusok adják az alapját, mások viszont azt tartják, hogy 1763-ban a pestis elleni védekezésből ered. A kór megtámadta Caldelas egész térségét és a tűz tisztító, fertőtlenítő szerepet játszott a pestis elleni harcban. Azt is mondják, hogy a pestis során több ember meglátta Istent, aki beszélt hozzájuk, és azt mondta, hogy a pestis megszűnik, ha oltárt állítanak Szent Sebestyénnek (San Sebastian), akihez egyébként mint segítőszenthez fordultak a pestis és más embereket, vagy állatokat pusztító járványok idején. A lakosok oltárt állítottak és a pestis-járvány véget ért. A "fáklyák napján" korábban csak férfiak vettek részt, és nagyon örültem, hogy ezek az idők már elmúltak és részese lehettem ennek az ősi tűz-ünnepnek.

Ezen a napon a falubeliek összegyűlnek a vártól az óvárosig vezető utcákban, a Remeidos templomtól, a főtértől a 11. századi várig. A férfiak készítenek egy hatalmas harmincöt-negyvenöt méter hosszú szalmakígyót / szalmafáklyát, és meggyújtják a fejét, amint lemegy a nap. A város füstbe borul, szólnak a dudák, csörgődobok, harangok. Az emberek tolongnak, az út mentén sort állnak, a felnőttek kezében egy lángoló szalmakéve. Pernye borítja a környéket. Egy Szent Sebestyént jelképező szalmabábút visznek a menet elején. Mikor a menet a főtéren égő hatalmas máglyához ér, elégetnek rajta mindent.

És ekkor jön a lényeg: ingyen sültkolbász és ingyen bor, annyi repetával, amennyi csak az emberekbe fér.

Van zene, tánc, mulatozás; majd az elmaradhatatlan, kísérteties "Queimada". Erős törköly-párlat, kávészemek, narancshéj, cukor égetve, miközben a gallegók tradicionális szövegét mormolja a beavatott.A buli hajnalig tartott, hogy az egybegyűltek mind elnyerjék a szent kegyét. Ez, azt hiszem, mindenkinek sikerült!

Többen állítják, hogy a Queimada egy ősi kelta hagyomány, amely generációkról generációkra öröklődött, mégis hivatalosan azt tartják, hogy ténylegesen az 1950-es években alakult ki. A Galíciából emigrált emberek nagyobb ünnepeiken összegyűltek, és az esemény zárásaként egy Queimadat adtak elő, amit színházi előadások is követtek a régi hiedelmek felelevenítésével, varázsigékkel, boszorkányos varázslatokkal. Ez a rituálé annyira sikeres volt, hogy nagyon hamar elterjedt; sőt, Tito Freire tervezett hozzá egy agyagedényt is 1955-ben, amelyben a Queimadat bemutatják, továbbá Mariano Marcos Abalo írt hozzá egy varázs-verset az 1960-as években, amit a mai napig elmondanak hozzá, elválaszthatatlan része a produkciónak. A Queimada a galíciai hagyomány részévé vált, egyik jelképe a galíciai identitásnak.

Hozzávalók:

2 liter égetett fehér szesz
2 citrom héja
1 narancs héja
1 marék szemes kávé
300 gramm cukor

vagy

1 liter égetett fehér szesz
néhány kávészem
1/2 citrom héja literenként
2,5 kanál cukor literenként

Elkészítés módja:

Tűzálló széles és mély tálba beletesszük a hozzávalókat és meggyújtjuk (erre a gallegoknak külön cserépedényük és cseréppoharaik vannak), merőkanállal folyamatosan kavarjuk, kiemeljük, visszafolyatjuk az égő alkoholt, közben mormoljuk a gallegók ősi ráolvadását (szabad-fordításomban):

Mouchos, curuxas, sapos e bruxas. Demos, trasgos e diaños, espíritos das neboadas veigas. Corvos, píntegas e meigas: feitizos das menciñeiras. Podres cañotas furadas, fogar dos vermes e alimañas. Lume das Santas Compañas, mal de ollo, negros meigallos, cheiro dos mortos, tronos e raios. Ouveo do can, pregón da morte; fuciño do sátiro e pé do coello. Pecadora lingua da mala muller casada cun home vello. Averno de Satán e Belcebú, lume dos cadáveres ardentes, corpos mutilados dos indecentes, peidos dos infernais cus, muxido da mar embravecida. Barriga inútil da muller solteira, falar dos gatos que andan á xaneira, guedella porca da cabra mal parida. Con este fol levantarei as chamas deste lume que asemella ao do Inferno, e fuxirán as bruxas a cabalo das súas vasoiras, índose bañar na praia das areas gordas. ¡Oíde, oíde! os ruxidos que dan as que non poden deixar de queimarse no augardente quedando así purificadas. E cando este beberaxe baixe polas nosas gorxas, quedaremos libres dos males da nosa alma e de todo embruxamento. Forzas do ar, terra, mar e lume, a vós fago esta chamada: se é verdade que tendes máis poder que a humana xente, eiquí e agora, facede que os espíritos dos amigos que están fóra, participen con nós desta Queimada.

Bolhák, baglyok, varangyok és varázslók. Démonok, koboldok és ördögök, Ködös völgyek szellemei, Hollók, szalamandrák és boszorkányok, füvesasszonyok főzetei, Rothadó faodvak, Férgek és rovarok otthona, A Szent Társaság tüze, Gonosz szem, fekete mágia, Hullaszag, mennydörgés és villámlás. A kutya vonyítása, a halál szele, Szatír orra és nyúl lába. Romlott asszony csípős nyelve, aki feleségül ment egy öregemberhez. Sátán és Belzebub pokla, Égő hullák tüze, Szégyentelenek megcsonkított teste, A pokol szamarának szellentése, A háborgó tenger morajlása. A vénlány haszontalan hasa, Macskák nyávogása, akik mázasak  A rosszul párosított elvetélt kecske piszkától. Ezzel a fújtatóval felélesztem A lángok tűzét, Mintha a pokolból csapna fel, A boszorkányok elmenekülnek, Seprűiken lovagolva, Elmennek a tengerpartra megfürödni, A vastag homokba. Gyertek, halljátok üvöltését azoknak, Akik a tüzes vízben  Égnek, Így vállalva, hogy tisztulnak. És ha ez az ital Lemegy a torkunkon, Lelkünk megszabadul minden gonosztól, És minden bűbájtól. Levegő, föld, tenger és tűz ereje, Téged hívlak: Minden bizonnyal több hatalmad van Mint az embereknek, Itt és most, tedd lehetővé, hogy a kívül álló, Barátaink szelleme, Vegyen részt velünk ebben Queimadaban.

https://www.youtube.com/watch?v=RXFr_RiP4WA