Celanova megtelik élettel, amikor elérkezik a Folión Castrexo ideje. Egy olyan fesztiválé, amelynek alapját egy 132-ből származó bronz-lemezen található írás adja, mégpedig arról a baráti egyezségről, amelyet a helyi őslakosok (akiknek kelta gyökereket tulajdonítanak) és rómaiak kötöttek. Ennek nagy örömére augusztus első szombatján megrendeznek egy történelmi fesztivált, a Folión Castrexo-t, azzal a mottóval, hogy "Ideje összejönni, barátokkal lenni és megosztani azt amink van. Aki inni akar, egyébként is inni fog".
Barátainkkal keltáknak és rómaiaknak öltöztünk és nagy reményekkel útnak indultunk. Celanovában már szinte csak keltákkal futottunk össze. Dél
körül a több száz jelmezessel a kisváros központjából, együtt elindultunk egy nagy menetben a
közeli hegyre, ahol Castromao romjai találhatóak, és a
mellette levő füves réten ennivalóval és innivalóval várták az embereket.
A hat eurós belepőnkért kaptunk rögtön egy kelta-jeles fatányért meg egy agyagpoharat,
amit sörrel, borral az egész nap folyamán annyiszor lehetett megtölteni,
ahányszor csak megkívánta az ember, így el lehet képzelni, hogy annyi alkohol
folyt az emberekbe, amennyi csak beléjük fért. Még jó, hogy félliteres palackos
vizet is osztottak, annyit, amennyit csak szerettünk volna. Délután kettőkor
ebédet is kaptunk, rácson sült marha- és sertés hús volt a menü krumplival, sajttal és kenyérrel. Annyiszor lehetett repetát kérni, ahányszor csak akartunk. Egy nagy római lakomához
hasonlított az egész.
Miután teleettük és ittuk
magunkat, mindenki végigdőlt a füvön és a délutáni vetélkedőkre, játékokra már
nem maradt energiája senkinek. Késő délután, úgy hat-hét körül megérkezett egy
tűzoltókocsi, és mindenkit jól lelocsoltak hideg vízzel. Ezután a szabadtéri
konyha újra megnyitott, és mindenki annyi sárga – és görögdinnyét ehetett,
amennyit csak akart.
A nagy izgalmak után lesétáltunk
a hegyről, megittunk még egy kávét egy malomból átalakított étterem teraszán a
városkában, majd visszamentünk Ourensebe.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése