Úgy tartják, hogy az Alhambra, egykori mór királyi palota az arab építőművészet legremekebb európai műemléke, 1984 óta az UNESCO Világörökség része. Körülbelül négy órába telt, míg bejártam minden látogatható szegletét, benne díszes formák, pompa, csipkék, rejtelmes zugok, kristálytiszta vizű szökőkutak. Szívmelengető és szemet gyönyörködtető egysége a különböző koroknak és stílusoknak. Gondolataim minduntalan a régmúlt embereit kutatták, vajon hogyan élték meg itt mindennapjaikat? Vajon ugyanúgy szerettek, ugyanúgy gyűlöltek, mint mi? Elvágyódtak, vagy otthon érezték itt magukat? Az élet színpadán az érzelmek tengeréből vajon mekkorát merítettek? Vajon csak a díszlet változik-e porhüvelyünk körül?
A városi bazár után felmásztam Sacromonte hegyoldalán, láttam, hogyan jön az alkony a városra, hogyan gyúlnak ki az utcán a fények. Az Alhambra teljes díszkivilágításban pompázott, mögötte a Sierra Nevada már havas csúcsai. A város a lábaim alatt terült el, benne ezernyi ablak, fény, élet. A várost elkerülő utakon az autók sora egybefüggő fényfolyammá vált és a tompa morajláson kívül csak néhány közeli házból kiszűrődő neszt lehetett hallani.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése