Elmerengtem a Szent Jakab-katedrális előtt ücsörögve a téren. A templomot Santiago de Compostelában építették idősebb Szent Jakab apostol feltételezett sírja fölé. Az egyik legjelentősebb zarándoktemplomok közé tartozik a világon. Előtte a tömegből kitűnnek azok a zarándokok, akik a hosszú gyalogút végén megkapják ajándékul a csodát: olyan sugárzó örömöt, ami csak akkor megtapasztalható, ha az ember beleteszi a lábába és a vállába azt a több, mint hétszáz kilométert végiggyalogolva, vagy végigbiciklizve a „Camino”-n. Pár könyvet olvastam már az útról, és egyik sem egyforma, ahogyan mi is egyediek vagyunk, akkor és ott eldöntöttem, hogy ezt látnom kell majd nekem is zarándok-szemmel!
A város rengeteg különböző arcot rejt,
hiszen a zarándokok mellett turisták, átutazók, egyetemisták, helyiek ezrei cserélődnek
nap mint nap a városban. A katedrálishoz vezető úton, a térről a kovácsolt vaskapun át, kígyózó sor, hogy megérinthessék Szent Jakab apostol szobrát a templomban. Köztük
vannak az igazi zarándokok, de vannak imitátorok is,
élére vasalt fehér térdnadrágban, hatalmas pocakkal, arcot eltakaró
napszemüvegben, ujjnyi vastag aranylánccal a nyakban, a kézben az
apostol-bottal, amin egy nagy tök és a Camino szimbólumaként egy gipsz kagylóutánzat éktelenkedik. Ehhez minden sarkon hozzá lehet jutni kisebb – nagyobb összegért. Természetesen fényképeznek mindent, ami csak mozog. Amikor ott jártam a legizgalmasabb
fotóalany egy szerencsétlen patkány volt, aki eltévedhetett, mert valahogy a
főtér közepén kötött ki a turisták nagy örömére. Amint meglátták az állatot
elkezdték kattintgatni a gépeiket, kergették a patkányt, hogy minél jobb
szögből kaphassák el a profilját. Elég mulatságos volt a látvány.
Az esti város lenyűgözött, a szűk utcák, a macskakövek, a hangulatos és a zajos bárok és éttermek egyvelegében jó belemerülni. A nyári estéken koncerteket adnak a városban, az emberek élvezik az életet, színes a forgatag. Van
egy utca, amelyik egy Paris nevű bárral kezdődik, és egy Dakar nevűvel
végződik. Az itteni egyetemisták állítólag Paristól indulva bemennek minden
bárba, és elfogyasztanak egy-egy helyi slágert – sört, bort, licor cafét, és
hasonlókat, majd a Dakarban végzik a túrát. Már a szerencsésebbje, aki nem dől ki már korábban az alkoholos - Paris-Dakar - rallyn.
Santiago de Compostelanak sajátos varázsa van, teli energiával. Finomakat főznek a szakácsok az éttermekben, jó borokat szolgálnak fel a pincérek, a sörük – Galícia Csillaga, az Estrella de Galicia – üdítően csúszik a meleg nyári napokon. Másik specialitásuk a már említett licor café felmelegít és felpörget, de ha valaki csak csupán kávéra vágyik, akkor itt végre a tejeskávét nagy bögréből is ihatja. Mindig van valami helyi étel csipegetni valóként az asztalon, a bárpulton az italok mellé: "Empanada", ami egy töltött (hússal, gombával, tonhallal, zöldséggel vagy polippal) kerek alakú sült tészta, "Tortilla de Galicia", az egyik kedvencem, ami tojásból, krumpliból és hagymából áll, mint egy torta és cikkekre vágják, vagy "Pimientos de Padrón", amit egyszerű sült paprikaként kínálnak a tapas-bárok, és a fajta különlegessége abban áll, hogy némelyik csíp, többségük viszont édes, előre pedig sosem tudhatod, mit veszel le a tányérról. A paprika eredetileg a mexikói Tabasco államból származott, ahonnan a Herbóni Kolostorban élő ferences szerzetesek a 17. század körül magokat hoztak, és elkezdték őket termeszteni a kolostorkertben. Idővel a termesztés elterjedt az egész egyházközségben, a kezdetekben szárították és őrölt fűszerpaprikaként használták. Az apró, 5–10 cm közötti paprikák színe mélyzöld, olívazöld.
"Pimientos de Padrón" - "padróni paprika" - recept
Hozzávalók: padróni paprika, olívaolaj, durvára darált só
Elkészítése: a paprikákat felhevített serpenyőbe tesszük, meglocsoljuk olívaolajjal és amikor a paprikák bőre ráncosodni kezd, kivesszük őket egy kis tálra, és ízlés szerint durva sóval megszórjuk őket.
Hideg Estrella de Galícia mellé kiváló sörkorcsolya.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése