Sevilla

EMLÉK-KARC

Sétálva az utcákon, bekukucskálva a bárokba, minden falról egy hatalmas Krisztus, vagy Mária, vagy valamilyen más Szűz áldással néz le a borozó, söröző tagokra. Csaknem minden héten van valamilyen körmenet, nekem is sikerült elcsípnem egy hatalmas kígyózó tömeget, a vállaikon vitték és követték a Szüzet.

A piacon bevásároltam egy gulyásleveshez, gondoltam, hogy azzal kedveskedek a vendéglátóimnak. Az egyik húsos pultnál épp nem vásárolt senki. Egy idős bácsi állt az asztal mögött. Kértem tőle kedvesen egy kiló marhahúst. Kockázva. A hentes úgy tűnt megértette kérésem, és nagy gonddal válogatni kezdett a húsdarabok között. Percekig tartott a választás. Örültem, hogy szépet választott. További hosszú percekbe telt, míg lekanyarintott egy darabot belőle és pucolni kezdte. Minden mozdulata mesterfogás, semmi kapkodás, tökéletes nyugalom, mint egy meditáció. Majd jött a darabolás, megfontolva, egyenletesen. Apránként kerültek a húskockák a mérlegre. Amikor a nyolcszáz grammot elérte a mutató, bácsikánk minden további ötven grammnál megkérdezte, hogy még azt is kérem-e? Aztán elértük az ezer grammot is! Megdolgozott minden másodpercért! Olyan volt, mint egy harminc perces lassított rövidfilm: „A hentes egy napja”.