Mikor teljesen ki vagy szolgáltatva

BELSŐ UTAZÁS

Gyertyát gyújtok minden angyalkámért.

IV. rész

Mikor teljesen ki vagy szolgáltatva

Kisbabát vártam. Nagyon az elején voltam. Örömöm mellett éjszakánként csak az nem hagyott nyugodni, hogy a 33 nm-es lakásunkban hová teszem majd a babaágyat. A Párom elment a barátaival a városba és mindenkivel koccintott a kicsi egészségére. Alig vártam, hogy hazaérjen, rossz érzések gyötörtek a múltbéli tapasztalatom miatt, és nem jött álom a szememre. Ráadásul vérrel álmodtam. Hiába volt ott a petevezeték-átjárhatósági vizsgálat pozitív eredménye, sötét árnyként kísértett a múlt. Azon a hajnalon felmentem a Gellért hegyre megnézni a napfelkeltét. Amint a szemem a horizonton pihent, eszembe jutottak a családi történetek, és azok lenyomata hogyan idéz elő bennem félelmeket. A félelmek összesűrűsödtek, és én azt mondtam magamnak, nem kell, hogy a múlt beárnyékoljon, semmilyen szinten. Sajnos azonban a várandósságommal kapcsolatos félelmem beigazolódott, mert november elején kicsit vérezni kezdtem, ami miatt gyorsan el is mentem a kórházba, ahol nem láttak semmit a méhemben, pedig egy kis petezsáknak már ott kellett volna lennie. Akkor már tudtam, hogy nagy a baj. Pár napos vizsgálódást követően november 8-án megműtöttek méhen kívüli terhességgel, és elvették a jobb oldali petevezetékemet is.

Haragudtam a világra, belül összetörtem, hiába az önismereti út, hiába a sok tábor, tanulás, tapasztalás, mégsem tudtam ezt elkerülni.

A második csöppségem életének 8 hete alatt megtanította velem, hogy vannak dolgok az életben, amin változtatni nem igazán lehet. Nevezhetjük sorsnak, karmának, véletlennek, végzetnek, ki miben hisz, vagy épp nem hisz. Mire az ember megszerzi azt a bölcsességet, amivel esetleg tudna változtatni a dolgok kimenetelén, addigra már késő, hisz pont a tapasztalás által nyílik meg számára a tudás.

David Mooney tanárom hozta be egy alkalommal a közös táncunkba ezt az imát: "Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok, és bátorságot, hogy változtassak, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget."

Elmúltam 42 éves. Mindkét petevezetékem oda lett. Meddőnek nyilvánítottak. Kiszolgáltatottá váltam a lombik program viszontagságainak. Hiába próbáltam elképzelni, hogy új petevezetéket növesztek a régi helyére, győzedelmeskedett bennem az a gondolat, hogy nekem már csak a technika csodája segíthet.